Az erdő fohásza
AZ ERDÕ FOHÁSZA
Vándor.
ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok
tûzhelyed melege hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz
a tûzõ nap elõl,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok
a gerenda, amely házadat tartja,
én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelybõl csónakodat építed.
Én vagyok
házad ajtaja, bölcsõd fája…
…koporsód fedele.
Vándor
ki elmégy mellettem,
hallgasd meg kérésem:
Ne bánts!
.
.
.
.
.
.
.